Több okból kifolyólag is vártam ennek a postnak a megírásával, de a lényeg az, hogy most már az egész család egyetért abban, hogy a világ legbunkóbb macskája, Béla cica meghalt. Mindenki gyászol, Béla nélkül nem lesz minden egyes bejövetel a lakásba küzdelem, nem fogjuk szagolni reggelinként a halas macskakaja bűzét, nem szőrözi össze a lábtörlőinket, nem dörgölőzik neki ezek után minden újonnan felvett fekete ruhánkhoz és nem hoz több ajándékot nekünk.

Egyébként az évek alatt hozott ajándékok a teljesség igénye nélkül: 
gyík, egér, és madárfióka mindennapos jelleggel,
élő teknősbéka, aki évekig élt utána még nálunk,
szomszéd srác papagája,
saját papagájunk,
zserbó,
valamint utolsó vadászatán -amit a családból többen búcsúajándékként, egyfajta köszönetnyilvánításként értékelnek, hiszen már jó ideje nem portyázott- egy szarkafiókával lepett meg minket, aminek megölését végignézette 20 centire rikoltozó anyjával (apjával).

Nem szeretnék többet írni, tényleg fáj az elvesztése, sosem lesz még egy ilyen jó macska. :'(