Mivel a mobilom memóriakártyája úgy tűnik, hogy tönkrement, de legalábbis nem kompatibilis azzal a telefonnal, amivel használtam évekig, fel kellett töltenem a képeket Lülün keresztül gépre, hogy elférjen a Mortal Kombat csengőhang a mobilon. Nem gondoltam, hogy ilyen régóta gyűlnek a képek a mobilon, engem is megdöbbentett, bevallom. Ezekből a képekből következik most egy kis szemezgetés, igyekezve, de nem feltétlenül betartva az időrendi sorrendet. Természetesen a Nokia 6230 nem egy jó fényképezőgép, én pedig még azzal sem tudnék normális képeket készíteni, ezért a képek inkább dokumentáció jellegűek. Akit zavar, hogy rajta van egy, vagy több képen, vagy bármi para van, szóljon, és leszedem!

Azt hiszem, hogy az alábbi a legrégebbi kép, az istenítélet pajzsok készítésénél készült.

Ez utánra teszem bubu agárdi notebookozását.

Itt jönnie kéne pár képnek melóból, de az nem igazán izgi, csak annak, aki ismeri Gergőt. Szerintem ilyenek közül csak Petike olvassa ezt a blogot, te meg majd elkéred, ha annyira izgat.

Bazsiról egy képet be kell tennem mindenképp.

 

Igen, idén húsvétkor készült a kép, olyan 8-9 körül készülhetett. Aztán egy falat Beograd következik. Éjjeli P!

Peti, Zsoltika, Zsófi pljeskavicazik. Visszasírós cucc.

 

Belgrádról nem csináltam túl sok képet mobillal, ide meg most csak azok jöhetnek. Ja egyébként a fenti zsófis kép szerintem akkor készült, amikor 2 pljeskavicat ettünk meg szünet nélkül fejenként. Egy igazi pljeskavicaért cserébe most nem ennék legalább egy napot...

Mindenesetre onnan hazajöttem, és taliztam a csibészekkel, akikkel kellemes estét töltöttünk a ZP-vel szemben levő parkszerűségben. A képen sajnos nem látszik, de K és T (nem tüntetem fel a neveket, mert a rendőrség biztos figyeli az oldalt! a biztonság a lényeg!) kb. akkor jöhetett le annak az irodának az ereszcsatornájáról. A kép szar, de nem szabadott nem megemlékezni az eseményről.

Ezután megint vissza Szerbiába, ezúttal Zentára, ami szintén meglehetősen jó volt. Ezt a házat a picigen-bajnokságtól elszakítva mutatta Pista. Mondta, hogy üvegház, mondom magamban kurvajó, ezért kell otthagyni a lábteniszt. Tényleg kurvajó, mint kiderült.

Meg mivel sokat beszélek a sinóról, arról is egy kép, Zenta állomáson. Alatta meg egy másik rusnya szerb motorvonat, Szabadkán. Ott jön ki pofátlanul, hogy a szerb lányok, meg a magyarok hogy néznek ki egymás mellett.

Utána megint hazajöttem, és kimentem a szigetre. A kép készítése előtt futottam össze ezzel a fura rocker-trióval, akik között volt egy szerb, egy bosnyák, meg egy horvát. Csak a horváttal tudtam beszélni, mert a szerb és a bosnyák épp vitázott valamin. Egy háborún, nem tudom hallottál-e róla, nem rég volt nálunk?" - mondta a horvát.

 

Egyetlen ilyen magamról készített képem sztem kb. a fenti. Ez előtt egyébként eléggé kurvajó volt a nyár, pár nappal előtte jöttem meg Zentáról, ahova Ráckevéről mentem, oda pedig fellépésekről érkeztem, amik pár nappal Beogradból való hazaérkezésem után voltak.

Ezek meg egy ilyen késő őszi iszi utáni szobormegfejtős filozofáláskor készültek.

Itt vége is. Bocs, hogy unalmas voltam, csak főleg a szerbes meg nyaras képek annyira megleptek, hogy gondoltam megosztom. Ha valakinek valami magáról tényleg nem tetszik, szóljon!