Ma egy jó kis westernt néztem meg. És tényleg jót. Bár személy szerint jobban szeretem a spaghetti westernt, igazából még sosem csalódtam az amerikaiakban sem. Gondolom ez ember kérdése, de azt hiszem mindenki jobban ismeri az italowesterneket. Merthogy így is hívják őket, amit nem is tudtam...
Túl sok mindent nem írnék a filmről, mert western és kész. Ami elég érdekes, az az időbeni elhelyezés, 1913. Ennek tükrében a film elején Colt M1911-esekkel tolják a csibészek, megjelenik egy korai Browning (gondolom, Browning) géppuska is, meg autó is szerepel a filmben, sőt beszélnek repülőről is. Kb. Minden westernben haldoklik a vadnyugat, de itt különösen. Fasza! Az idős(ödő) karakterek is nagyon jól vannak ehhez kitalálva, még ha egyesek nem is a legjobb színészek... Ehhez az egész haldokláshoz külön hozzátesz a tény, hogy a western csúcspontja (legalábbis szerintem a Volt egyszer egy vadnyugat a csúcs, 1968) után készült maga a film (1969).
Még annyit, hogy Pike, a bandavezér karaktere különösen tetszett, mert nagyon odavaló volt. Ha jól emlékszem lőtt nőre, kurvázott, ugyanazokon a poénokon nevetett, mint az emberei. Ez szerintem nem szokás, a bandavezér mindig egy más kategóriába esik, ő mindig valahogy kiemelkedik a bandatagok közül...
Kérdés a végére: Csak nekem tűnik fel az amerikai és a spaghetti westernek ruhái közti különbség? Az amerikai valahogy guminak tűnik. Erről mi a vélemény?
Utolsó kommentek