Erről viszont írok egy kicsit, ha hülyeség, az sem baj, mert legalább csináltam külön a filmnek egy bejegyzést.
Jim Jarmusch rendezte. Nem tudom ki mit látott tőle, én ha jól emlékszem csak a Szellemkutyát. Mivel sajnos nagyon sokat felejtek, a Szellemkutyára sem emlékszem igazán, az egyetlen dolog, ami megmaradt pár jelenettől eltekintve az a nagyon különleges hangulata. Ezt vártam a Halott embertől is, és megkaptam. Nagyon erős film szerintem. Engem elejétől a végéig nagyon nyomasztott, amit szerintem a vágásokkal, azzal, hogy a film fekete-fehér, a zenével és a kameramozgással értek el. Érdekes, hogy a film egyetlen pontján sem izgultam, soha nem volt egy pörgős jelenet, rettentő lassú volt minden, mégsem unatkoztam egy pillanatig sem. Ez azért furcsa, mert elég könnyen meg tudok unni jeleneteket, vagy egész hosszú szakaszokat is egyébként nagyon jó filmekben...
Mivel Johnny Deppet folyton szídom, úgy érzem úgy korrekt, ha most külön kiemelem, hogy elég jól játszott. A karakter szerintem direkt úgy volt kitalálva, hogy valamilyen szinten távol maradjon az embertől, és ezt hozta a jellemfejlődés mellett.
A filmet nem ajánlom mindenkinek, le kell hozzá ülni, kicsit hangulatban kell lenni, de nekem bejött eléggé. A finom poénokkal, és a hirtelen előtörő rettentő erős képekkel együtt egy igen kellemes film. Tessék megmondani a véleményt!
Utolsó kommentek